 |
| |
| AKTUÁLIS Az ORLIKON KIADÓ SZERKESZTŐJEKÉNT BEMUTATKOZOM, MINT A MŰVÉSZHÁZ GALÉRIA MŰVÉSZETI VEZETŐJE. MÁR LASSAN EGY ÉVE ÜZEMELTETJÜK A RÉGIPOSTA U. 5. SZÁM ALATT TALÁLHATÓ GALÉRIÁNKAT.
KERESSENEK OTT IS: WWW.MUVESZHAZGALERIA.HU TEL: +36 20 620 2495
orlikonkiado@gmail.com, +3670 573 1148
5000Ft
Haulisch Lenke: Scheiber Hugó
- Kiadás:
- 1995,Serpent képzőművészeti kiadó
- Bolti ára, értéke (Ft.):
- 7.500 Ft
- Leírás:
- Képzőművészet-Magyar festészet Papírkötés,188 oldal 280 ff és színes kép
A legteljesebb Scheiber Hugó oeuvre album
Továbbra is mind a négy könyvünk 10.000Ft+ postaköltségért megrendelhető a szerkesztőségtől!!!
Már készül az Orlikon Kiadó és a Koszteczky Stúdió Aba-Novák Vilmosról forgatott riportfilmje
Bevezető a riportfilmhez:
ABA-NOVÁK Vilmos
1894-ben született Budapesten, egy budai polgár család középső gyermekeként. Édesapja mérnökként bizonyára befolyásolta fia rajztudását, sőt a családban voltak már művész elődök is, akik megfertőzhették a festészet szeretetével. Aba-NovákVilmos anyai dédapja, Ritter Eduárd ismert népélet-, és történelmi zsánerkép festőként alkotott Bécsben, Ausztriában. Sőt a művész édesanyja, maga is művészlelkű, bohém kedélyű személyiség volt. Ez a szerencsés körülmény legalábbis nem gátolta a fiú pályaválasztását. A tényállást erősítette még, hogy Aba-Novák nagynénje Waginger Helén is vasárnapi festőként bizonyára erős hatással volt a fiatal Novák Vilmosra.
1894. figyelemre méltó dátum. Ez a korszak érdekes átmenetet képezett egy régi világból egy újba. Már csak pár év és elkezdődik az első nagy világégés, amilyen a XIX. században elképzelhetetlen volt. De azok a technikai vívmányok is elképzelhetetlenek tűntek volna ebben a régi században, melyek hamarosan megjelentek az új századforduló környékén. Közép-Európában többek között egy politikai-társadalmi szerveződés is felbomló félbe kerül az első világháború befejeztével meg is semmisül és új államok jönnek létre a helyén, melynek következményeként a második világháború is kitör majd. Ebben az évben, 1894-ben Budapesten megnyílik a Nemzeti Szalon, napvilágra került a Franciaországban antiszemita pogromhangulatot kiváltó Dreyfus-ügy, a Lumière fivérek szabadalmaztatják a Cinematographe-ot, egy kombinált filmfelvevőt és -lejátszót. Aba-Novák kortársai közül ugyanebben az évben születnek meg többek közt Szőnyi István, Derkovits Gyula és Molnár C. Pál.
Aba-Novák Vilmos tizennyolc éves korában kezdte művészeti tanulmányait, a Képzőművészeti Főiskolán, ahonnan ösztöndíjasként, első mestere Fényes Adolf Szolnoki festőtelepére került gyakorlatra. Két évet tölthetett el a főiskolán, ezután 1914-ben, a világháború első évében már a fronton találta magát, ahol többször is megsebesült. Frontsérüléseket szerezve részt vehetett a volt frontszolgálatot teljesítő képzőművész növendékeknek szervezett nagybányai művésztelep munkájában. Itt találkozott többek közt Szőnyi Istvánnal is.
A háborút követően 1918. novemberében a József Műegyetem rajzi tanszékén állást vállal, majd egy évvel később mindentől és mindenkitől függetlenül rajzolni kezd, éjt-nappallá téve minden idejét a rajznak, grafikának szenteli, a végkimerülésig fejleszti magát. Majd ahogy egy visszaemlékezésében vallja mindent elölről kezd, amit eddig tanult és elkezdi festeni már akkor szuggesztív képeit. Aztán 1922-ben, amikor ismét beiratkozik a főiskolára - Olgyai Viktor növendékeként -, figyelmét a grafikai műfajok, a rézkarc és a rajzolás köti le. Itt ismét kapcsolatba kerül Szőnyi Istvánnal is, akivel együtt dolgozik. 1923. környékén születnek azok a művei, melyeket az ún. árkádiás-stílusban festett, ezek főleg portrék, egész alakos aktok, aktok a szabadban-témájú alkotások. Aba-Novák mellett Szőnyi István, Patkó Károly, Korb Erzsébet, Paizs Goebel Jenő alkották meg Árkádia-festészet névvel illetett képeiket 1918. és 1928. között. 1925-ben elnyeri a Szinyei-társaság díját és a következő év tavaszától Itálián és Svájcon keresztül Párizsba utazik. Közelebbről is megismerkedik az akkor legdivatosabb európai festészettel, de Amerikában is szerepel az idős Iványi Grünwald Bélával együtt.
1929. januárjától tizennégy hónapon át római ösztöndíjas lesz, Gerevich Tibor, a Római Akadémia szellemi szervezője hívja az elsők között Rómába. Valami történt Aba-Novák Vilmossal Olaszországban, Rómában. Az 1930-as évek elején átértékelődött életműve, festészete kiteljesedett. Visszatérve Olaszországból már csak kimondottan tempera technikával festett új korszakát jelentő képeivel jelentkezett. Ezek a néha az abszurditásig menő vidám képek nagyon jól jellemzik Aba-Novák életvidám, robosztus festészetét, elpusztíthatatlan jókedv él bennük. Aba-Novák lenyűgöző személyiségéről, emberszeretetéről legjobban tanítványai tudtak mesélni. Bényi László így emlékezett mesteréről: „Aba Novákot elsősorban embersége miatt szerettük. Nemcsak rajzainkra figyelt, fejlődésünket irányította, hanem sorsunkra, problémáinkra is. Aki rászorult, az - mint Mednyánszky csavargói - a műteremben alhatott. Akitől lábbelije búcsúzott, megkérdezte: "Hányas cipőt hord, atya"? Ám nemcsak vagabund tanítványai voltak, mint Rozs Jancsi, akit kőművesként fedezett fel, hanem tehetősebb növendékei is. Aba-Novák iskolája akkor Pesten, a Klotild-palota 1. emeletén volt. (Később a mai Astoria szomszédságában lévő műterembe költözött.) A mester - akkor 38 évesen - korpulens alakjával, határozott gesztusaival családfő-atya benyomását keltette bennem, holott ő hívott minket, növendékeket "atyának". Engem később "sofort tehetség"-nek nevezett, ami módfelett lelkesített. Hollósy Simon lehetett ilyen fulmináns, lenyűgöző egyéniség, akiért növendékei otthagyták a nagyhírű akadémiát, sőt később Nagybányára is követték”.
Hazatérése után pár évvel kinevezik a Képzőművészeti Főiskola tanárává. Bár eddig is tanított magániskolájában, de ez a kinevezés nagyban hozzájárult művészi rangjának emeléséhez. Aba-Novák első napjáról a képzőművészeti főiskolán a kolozsvári festő Kovács Zoltán így emlékszik vissza mesterére: „Mire betegségemből, tüdő- és mellhártyagyulladásomból 1939-ben felgyógyultam, az akadémián is elkövetkezett a nagy nap: a műterembe berobbant új professzorunk, Aba-Novák Vilmos. Így kell mondanom: berobbant. Egy tekintélyes, jól megtermett, súlyos ember. Bejött vidáman, letette hatalmas kerek kalapját, és köszöntött bennünket: „Na, mi újság, atyák?” kérdezte, s egy mozdulattal jelezte, hogy ebbe mindenki beletartozik, a lányok is. A modell ki volt állítva, ki-ki a maga módján rajzolta. Õ végigment a termen, egyik-másiknál megállt, és hallatlan szuggesztivitással magyarázott. Villámgyorsan rajzolt. Úgy ismerte az anatómiát, mint a saját tenyerét”.
Aba-Novák Vilmos miután hazatért Rómából 1930-ban, a legdivatosabb festőművészek közé tartozik, képeit már ekkor rendszeresen hamisítják, korabeli lapok írnak ezekről a botrányokról, melyek akkoriban nagy feltűnést keltettek. Sorra kapja murális megbízásait, táblaképekre már kevés ideje jut. Egyházi és állami megrendelésekre számos megbízást kap, így készülnek el híres munkái, többek között a szegedi Hősök kapuja és Dömötör-torony freskója, a székesfehérvári pannója, a jászszentandrási templom freskója, vagy a budapesti Városmajori templom pannója és mennyezeti freskója.
1938-ban jelentkeznek először közelgő betegségének tünetei, betegségéhez nagyban hozzájárulhatott, hogy fokozott erőfeszítéssel, magát sohasem kímélő módon teljesítette megbízásait. Életmódját tekintve két ember energiájával élte életét, mert szeretett élni, megtöltötte maga körül a teret – mondják. Élete végén készült el rózsadombi műterme, melyet már nem használhatott ki korai betegsége folytán. Egy visszaemlékezés szerint betegsége végül teljesen legyűrte az egykor életerőtől duzzadó mestert: „ Akkor már készen volt Budán, a hegyoldalban gyönyörű lakása és óriási, modern műterme. Bement az ember az épületbe, jobbra-balra helyiségek, szobák, s utána a lépcsőkön befelé haladva lehetett bejutni a műterembe. Abban a szobában, ahol a vendégeit fogadta óriási fotelek voltak, s most az egyikben egy kicsi töpörödött embert láttunk. Õ, aki egyszálbél szegény ifjúként a cirkuszban birkózott, úgy tartotta fenn magát, aki később nagytestű fiatalemberré izmosodva a medvével birkózott a porondon, most a fél fotelt sem töltötte ki. Megdöbbentünk... Félbe maradt a győri templom freskója, õ pedig meghalt, mielőtt a római mennyezetfreskóhoz hozzákezdhetett volna”.
Wittek Zsolt

Jegyzett magyar festőművészek almanachja 1800-1914. Adattár Ára: 6455FT."Mi a művészetnek az életben elfoglalt helye? Állandó jelenléte szinte bizonyosra vehető. Az etnológusok nem ismernek művészet nélküli társadalmat". (Claude Lévi-Strauss okfejtése a művészetről.) A fenti idézet remekül kifejezi azt az ősi összefonódást, mely a művészet és a történelem örökös egymásra hatását, kapcsolatát jellemzi. Nagyon izgalmas egymás mellett látni a történelem és a festészet együtt haladását. Ezt még izgalmasabbá tehetjük, ha egy olyan történelmi korszakot választunk, amely Napóleon hatalomra kerülését követő évben, 1800-ban kezdődik és egészen 1914-ig tart, amikor is sokak szerint elkezdődik a XX. század. 114 év történelmi eseményei mellett, 2582 magyar festőművész életrajzi adatait ismerhetjük meg. A könyv tematikája szerint születési időpontok figyelembevételével, időrendi sorrendben és nem alfabetikus sorrendben lett szerkesztve. (Wittek Zsolt szerkesztő)328 oldal, A/4 méret, kartonált, cérnafűzött, 2005.
 II. rész Ára:6455FT.
 Festőművészeink a korabeli sajtó írásaiban Válogatott írások. Ára:5000Ft, utolsó példányok!, A könyv félszáz XIX. és XX. századi festőművészünk életét mutatja be a korabeli sajtó (Nyugat, Az Est) tükrében. Olvasmányos, oknyomozó formában tálalt történeteken keresztül nyerhetünk bepillantást a kor hangulatába és a főszereplő festőművészek közelebbi életébe. A kiadványban a történetek mellett művészportrék és festmények reprodukciói is felvonulnak, de szolgál rövid monográfiákkal és terjedelmes forrásmegjelölésekkel is. Miképpen írtak a századforduló Magyarországán a művészetről, festőművészekről, a korabeli sajtóban? Érdekelte az embereket művészeti életünk, ennek a páratlan korszaknak művészeti forradalma, vagy egyáltalán - ha ma olvassuk ezeket az írásokat - lehet-e érzékelni valamit, abból a hangulatból, ami ennek a kornak a sajátja volt? A kötet készítői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy egy korhangulatot adjanak vissza a századforduló (1899-1900) körüli időkből.. 240 színes oldal, puha kötés, 2006., ragasztott kötés.
SCHÖNBERGER, Schönberger Armand kismonográfia, Ára: 2800Ft Schönberger Armand a XIX. században született (1885), de dinamikus, és magával ragadó művészete már a következő század ízig-vérig modern festészete, az expresszionizmus, a kubizmus, és a futurizmus bűvkörében oldódik fel, kel életre. Önmagát soha nem előtérbe helyező karaktere folytán háttérbehúzódó volt, és talán ez is közre játszott abban, hogy a művészettörténet keveset foglalkozott személyével és kissé el is hanyagolta munkásságának fénykorában, és a közelmúltban egyaránt. E művész nevének legalábbis oly gyakran kellene a köztudatban mozognia, mint Derkovits, Kmetty, vagy Perlrott Csaba esetében. És sajnos mégsem ez a jellemző, még mindig keveset tudni életéről.Schönbergert kutatni hálás feladat, hiszen titokzatos alakja még mindig rejtve van sokak előtt, de megfejteni e titokzatosságot még izgalmasabb kihívás. Rejtőzködő személyiségéről azonban képei majdnem mindent elárulnak, s amit nem, azt írásából megfejtjük, így hozva közelebb az olvasóhoz e megrögzött, magának való, hihetetlen festőegyéniséget.
50KettőKortárs. 2007. 50KettőKortárs. Exkluzív művészeti album. A 380 oldalas művészeti album 52 kortárs művészt mutatja be munkásságán keresztül. A monográfiák mellett közel 500 színes fotó illusztráció található a könyvben. Az album a kortárs magyar képzőművészet egy szeletét adja az olvasó kezébe. 52 kortárs művész - 52 különböző látásmód, nonfiguratív, tájkép, absztakt, life-style, dark témákban. Az album ára 9.000.-Ftutolsó darabok!!!
wittek zsolt |
2010 03 20 |
22:26
Nekrológ, elment Kórusz József, a leghűségesebb Szőnyi tanítvány
Mint minden művészember, Ő is hitt magában, szerette az életet, szeretett beszélni a festészetről, az Ő festészetéről és nagyon határozott álláspontja volt a figurális festészet mellett. A modern non-figuratív festészetet viszont nem szerette, hiszen Ő folytatta azt az utat, amit mesterétől tanult. Pór Bertalan osztályába vették fel, de Ő Szőnyi festészetét tartotta magához közelállónak és lett „Szőnyista”, ahogy Ő mondta magáról egy beszélgetésünk alkalmával. Képein tényleg az a „Szőnyis” lírai tájképesszencia érezhető…, technikában ugyanúgy Szőnyi zebegényi korszakát meghatározó tojástempera állt hozzá közel.
Tudom, sokan mondják nagy mesterek tanítványaira, hogy nem tudnak kinőni mesterük árnya alól… Sokan azt is mondják, hogy ezek a tanítványok csak epigonok… Mindannyian művészek Ők és köztük Kórusz József is az volt, aki mindent tudott a festészetről, főleg a grafikáról, sajnos már csak múlt időben. Őt nem érdekelte a Grasham-kör nagy öregjeit felváltó Szentendrei-iskola, nem értette és nem állhatta évfolyam társának, Kondor Bélának sikerét, nem szerette azt a modern áramlatot, ami teljesen megváltoztatta a II. világháború előtti magyar festészetet. Nem a modernséget nem akarta, hanem imádta a tárgyi világot ábrázolni, ezért nem szerette az akkori divatos festészeti megoldásokat, neki jó volt a lírai tájképfestészet is.
A Képcsarnokos időkben minden képét eladták, sokat külföldre. Sikeres festőnek számított, büszkén mesélte eladásait. A hetvenes-nyolcvanas években a Csók galériában eladott képek árából többször bejárta Franciaországot. Más festőkhöz hasonlóan Ő is felfedezte magának Zebegényt, a festői idillt hiszen Veszprémből került először Budapestre, majd Zebegény lett a végállomása Őneki is, mint Szőnyi mesternek, de immáron Ő lett a mester, mert művészetpedagógusként nagy része volt abban, hogy Szőnyi halála után sikerült elindítani a zebegényi Szőnyi alkotótábort.
Szőnyi hasonlóan Gauguinhoz megtalálta azt a világtól elzárt festői paradicsomot, amit Kórusz mester is megtalált Zebegényben, ráadásul Ő szellemi vezetőt is talált hozzá egészen 1960-ig, Szőnyi haláláig. Ezután csak a festői paradicsom maradt meg neki. Most, hogy Kórusz József is itt hagyta e szépséges Zebegényt, Ő is hozzá tett valamit az egyik legszebb magyar művésztelep hírének öregbítéséhez. Miként annakidején Ziffer Sándor Nagybányát választotta imádott lakhelyéül, azonképpen Szőnyi István után Kórusz József is csatlakozott a „zebegényi paradicsomhoz”, a mai napon pedig már biztosan együtt festettek valami lírai tájképet odafönt Szőnyi mesterrel.
Kórusz József, született 1927-ben Veszprémben, meghalt 2010 március 10-én. KÓRUSZ József, Szőnyi leghűségesebb tanítványa
egyik leghíresebb képe: Szőnyi magányos műterme
KÓRUSZ József
festő, grafikus
(Veszprém, 1927. június 15.–)
Kórusz József festő-és grafikusművész 1927. június 15-én született Veszprémben. 1948-ban került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett freskó szakon, Szőnyi István osztályán.1960-ig gyakorta meglátogatta egykori mesterét Zebegényben, 1961 tavaszától pedig Szőnyi István özvegyének meghívására hat éven át, 1967-ig volt vendégművésze a zebegényi háznak, ahol a elhunyt mester műtermében dolgozott. A nyolcvanas évek elején véglegesen Zebegényben telepedett le. Művészete kulcsát a mesteréhez és Zebegényhez való szoros kötődésben kell keresnünk. Máig hűséges maradt ahhoz a szellemiséghez, melyet Szőnyiék generációja képviselt. Ennek lényege az anyagok, a mesterség, a technikai tudás megbecsülése és a kvalitás mindenek feletti tisztelete. Ezt a szellemiséget adta tovább több évtizedes pedagógiai tevékenysége során a zebegényi képzőművészeti szabadiskolán, ahonnan a növendékek egész sorát indította el a művészi pályán. Sokszorosító grafikai osztályát legendás közösséggé kovácsolta. Legjobb hallgatói több évig, a szabadiskolai kurzusokon kívül is visszajártak hozzá, és Zebegényi Műhely néven számos kiállításon együtt szerepeltek. Életművének egyenrangú része pedagógiai és művészetszervezői munkássága. Színes, sugárzó egyénisége, humánus életszemlélete, az őt körülvevő aura éppúgy hozzátartozik ehhez a pályához, mint művei. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, számos hazai és külföldi magángyűjteményben, így az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában.

ezzel a képével szerepelt a Kieselbach aukcióján
típikus szőnyis-kóruszos zebegényi jelenet
Kórusz József visszaemlékezése Szőnyiről
Szőnyivel a főiskolán találkoztam először. És hogyan kerültem a képzőművészeti főiskolára? Ismerősök unszolására, hatására elküldtem egy rajzom a Derkovits Kollégiumba, aztán egy hét múlva kaptam egy papírt, hogy menjek fel Budapestre és egy felvételi rajzot kell csinálni. Ha jól emlékszem 1947. márciusában fel is jöttem Budapestre és nagy nehezen megtaláltam a Hermann Ottó utcát, a Rózsadombon, miközben valami teljesen másmilyen címet kerestem. Rögtön fel is vettek ott. Koffán Károly volt a tanár, meg a Kmetty János és az igazgató Beck András volt, a szobrász Beck Ő Fülöp fia. Amikor elkezdődött az oktatás, reggel nyolc órakor reggeliztünk és fél kilenckor már a műteremben kezdtünk. Ha valakit ide felvettek, akkor kilencven százalék, hogy képzőművészeti főiskolás lett belőle. Aki nem volt ütőképes két-három hét után – hiába csinált közben valami nagy dolgot – nem tudott változni, akkor a tanárok megbeszélték és utána eltanácsolták. Ez a kollégium tulajdonképpen egy egyéves előkészítőnek felelt meg. 1948. nyár elején volt a felvételi a főiskolán, én akkora már nagyon megszerettem a festészetet és olyan körülmények között voltam, hogy mindenkivel jól kijöttem. Összesen körülbelül olyan ötven körül lehettünk, abból negyvenötöt felvettek a főiskolára. Majdnem az egész évfolyam innen került ki. Sok barátság is kialakult, Würtz Ádámmal még egy lakást is béreltünk, ahol együtt laktunk. Amikor meg elvégeztük a főiskolát, akkor vettem el feleségül Kis Teréz festőművész társamat. A főiskolán úgy volt a felvételi, hogy első héten volt fej és második héten volt akt. Mindenkinek volt egy száma és mindenki betette a munkáját ebbe a számozott mappába, név nélkül kellett beadni. Aztán a tanárok, Boldizsár István, Szőnyi István Benkhard Ágost, Kmetty, Koffán, mentek és ráírták a nevüket azokra a mappákra, amelyik tetszett nekik és akkor lehetett választani, hogy melyik tanárhoz megyünk. Én a Szőnyit választottam, mert az előző évben unokanővéremmel - aki Pesten lakott - elmentünk a Műcsarnokba Szőnyi kiállítására és nagyon megragadott, amit ott láttam. Ott ismertem meg a nevét, meg a Vasárnapi Újság c. magazinban jelentek meg képei, onnan lehetett megismerni munkáit és más festőkét is. Ez az újság járt nekünk, meg a Kis Újság című is. Június végén már beiratkoztunk, be kellett menni a nagyterembe az újonnan felvetteknek és az igazgató, Pátzay Pali bácsi tartott egy beszédet és egyeztetni kellett az adatokat az irodában. Kaptam egy papírt, amibe az volt leírva, hogy Pór Bertalan most jött haza Párizsból és kapott egy osztályt és azt kérték, hogy amennyiben a Pór osztályba szívesen menne, akkor jelentkezzen. Szóval agitálás volt a Pór Bertalan és még egy tanár a Bencze mellett és én feltételesen jelentkeztem. Végül Bencze osztályába kerültem. Első félévet a Benczénél végeztem, majd átmentem a Pórhoz, mert már a Szőnyi osztály telve volt, oda már nem lehetett menni, holott az elején azt választottam. Így két félévet ezekhez a mesterekhez jártam, holott egyáltalán nem éreztem ott jól magam. A végén már a következő évben sikerült átmennem a Szőnyihez. Amikor bemutatkoztam Szőnyinek, akkor ő névről emlékezett rám, azt mondta – Emlékszem magára, én magát felvettem. Itt teljesen más szemlélet volt, másként viszonyultam a dolgokhoz.
részlet
|
|
|
Jelentkezzen HÍRLEVELÜNKRE! |
|

Megjelent!
www.orlikon.hu
|
|